Azt mondja a papbácsi a tévében. Erre kelek.
Vasárnap van, féltíz, ekkor ébredek (mázli, mi?!). Kölykök még alszanak - jól nevelt gyerekek ezek, a nagyobbik délig fel sem kelt - benyomom az egyest, valamelyik távirányítón. Nagy geek vagyok, három távirányító is van az éjjeli szekrényemen, és kínosan ügyelek rá, hogy legalább kettő kelljen a tévézéshez - egy is elég lenne, de így még jobb.
Szóval, erre ébredek. Fussunk neki még egyszer, az mondja az egyébként szimpatikus papbácsi - halk, kenetteljes, ún. hittérítőhangon - hogyasszongya:
"Kisebb a távolság az állat és a természetes ember között, mint a természetes ember és a megkeresztelt ember között."
Fordulok oldalra, Páromhoz, és felteszem a kézenfekvőt - Te meg vagy keresztelve? - (kérdés közben felhúzom a bal szemöldököm gergelyrobisan - tudjátok, az emmánueles nézéssel - kissé gyanakodva).
Nem - mondja - állat vagyok?
Nem drágám, csak a szokásos baromság ömlik ránk.
Hát ez az. Még mindig itt tartanak. Hogy attól lesz az ember több, mint állat, hogy leöntik a fejét vízzel és elmormolnak néhány varázsigét! Nem attól, ahogy él (úgy ítél...) - abban még akár lenne is valami, még el is tudnám fogadni - hanem a vajákolástól. Mondja a papbácsi. Meg hagyja a riporter, meg a szerkesztő, meg az intendáns (muhaha...). Vallási műsor, elvégre. Amúgy is mostan kereszténydemokrácia van. Erkölcs van mondogatva sokat, meg kötelesség. De a kötelességet azt nem mondogatja az ember, azt nem sulykoljuk, hanem tesszük. Mint ahogy az Apám, aki az altzheimeres nevelőapját ápolja, már évek óta, nap nap után. Mégsem mondta senkinek, hogy mekkora állat.
És igazából itt van a gond ezzel a magyaros kereszténydemokráciával (lehet hogy a nemzetközivel is). Meg fog érteni, empatikus lesz és filantróp (de azért egy pillanatra jusson eszünkbe az a néhány százmillió nyomorult, akit a kereszt jegyében/nevében mészároltak le...) de igazából soha, egy pillanatra sem hagy kétséget a felől, hogy állat vagy. És nem is leszel ember addig, amíg a agyermekésaházasságszentsége c. mondóka nem lesz a napi mantrád része. Mindig az lesz a cél, hogy megtérítsen. Mindig egy felsőbb nézőpontból tekint rád, a helyrehozandó, megtérítendő vademberre. Téged, az igazságot kereső, világot megfejteni akaró embert leállatoz a papbácsi, mert nem vizezhette össze a fejedet. Agyrém. De II. Lipót cumbájspíl biztos nem volt állat, rendes, megkeresztelt tömeggyilkos király volt.
Könnyű ám ezt összekeverni, emberek. Könnyen el lehet tévedni az útvesztőben. Az értékek sokszínűsége és relativizálódása sorvezetőért kiált. A posztmodern és toleráns ember drámája ez: ha Buddha is van, meg Isten is van, meg Brahman is van (sőt, Allah is) - akkor igazából egyik sincs. Ebben a helyzetben csábítónak tűnik a szilárd megygyőződés, a fixpont. Vagy Aki megmondja. Aki tudja, hogy mi az Érték (beszarás, tudjuk egyébként mindannyian, csak nem vagyunk oktatási államtitkárok) és nem habozik kötelezővé tenni.
Ez is beszarás: kötelező önkéntes munka... most vagy kötelező, és akkor nem önkéntes, vagy önkéntes, de akkor meg nem kötelező. Honnan ismerős ez nekem? Talán az orosz nyelv tanulása volt hasonló? Vagy a kisdobos-úttörő-ifjúgárdista mozgalmárság "önkéntessége"?
Félreértés ne essék, a kereszténységet az európai ember fontos, sőt lényegi alkatóelemeként gondolom, és tartom számon én is. Magamat is kereszténynek gondolom, és nem csak azért, mert meg vagyok keresztelve (nem vagyok állat, huhh). De a kereszténység az én számomra sokkal inkább egyfajta kulturális, sőt szocializációs attribútum, mint Magyarázat A Mindenre. A kereszténység nem az én Negyvenkettőm. Így aztán nem is gondolom, hogy megkereszteltség hiánya lenne a leállatozás kritériuma.
Könnyű eltévedni, ahogy mondtam. Könnyű most a liberalizmus tombolásáról gagyogni ("liberális tombolás" - 141 találat) összevissza. Könnyebb, mint olvasni, tanulni, megbeszélni, dolgozni és gondolkodni.
Pedig ez mind az, ami megkülönbözteti az állatot az embertől. Per definitionem. Faszok.
PTI: 7+, és akkor a sok magaslabdát sikkasztásról, pedofíliáról, maffia kapcsolatokról még le sem ütöttem...
Ja, igen, mai ajánlott olvasmány ==>> David Riesman: A magányos tömeg.
