Bizomány! Nem vicc! Nyilván találnak majd tanúkat is, ha kell, csak a médiát kell gondosan kiválasztani, mert van a párásszemű szavazó, aki ha a miniszte(á)relnökre gondol (ez mekkora: minisztárelnök, haha! ) akkor is csak nagy emmel teszi, és nagyon rossz néven veszi, ha nem kellő pátosszal teszik mások is ugyanezt. Olyan kell majd, amit a párásszemű nem olvas, nyilván valami blog, vagy ilyesmi. Majd megoldják, ez egy kreatív szakma - abból is látszik, hogy vannak olyan művelői, akik ilyen mondatok megalkotására és leközlésére képesek, sőt. A többi választónak mindegy, van elég bulvárszar. Talán Tony Blair mondta: a következő választást nem a Timesben, hanem a Sunban fogják megnyerni. Úgy tűnik a lényeg egyre kevésbé a mondanivalón és egyre inkább az érzelmi hatásgyakorláson van. A bonyolult kifejezések fárasztóak, jelentésükön és jelentőségükön pedig a szakértők is hónapokig vitáznak.
Ez az üzenet viszont átmegy. Szóval, tényleg mekkora ötlet ez már, nem kell rajta agyalni, nincs vele meló, mindig bejön. Látod, mindig azt hiszed nincsen lejjebb, de aztán rájösz, hogy há' dehogynem. Teljesen felesleges annyi éven keresztül tanulni ezt a szakmát, mikor itt van ez a pár szó. Mágikus ereje van ennek a négy szónak (máskor megoldható háromból is), egy kattintásmágnes, hiba lenne nem építeni rá.
Annál is inkább, mert hovatovább lehetetlen lesz a racionális számok halmazán megoldani azt, ami körülöttünk zajlik. Kommunikátor legyen a talpán, aki kimagyarázza például ezt az orbitális méretű hátraarcot (ha egyszer valaki ellen-Geszti rendezvényben töri a fejét, most szóltam: a hátra@rc-ot levédetem..), amit a napokban kénytelen végignézni. Minimum mókás, figyelni, ahogy a papagáj-kommandó - köszi Kuncze - rohan előre, szórja az igét, közben megzavarodva nézeget a másik irányba, mert a nagy észosztók már onnan óbégatnak. Nem tehetek róla, eszembe jut egy régi sztori, még a Kacsa nevű műintézményből, biztos van már húsz éve is. Kerthelység az egész hely, ülünk egy asztalnál, kártyázunk - ja, akkor még rendes emberek jártak oda is, nem hülyehajú imógyerekek. Szóval, ahogy ott kártyázunk - pár hülyehajú rokkergyerek - odalép hozzánk a Pappkarcsibácsi. Ne nézzél, mindenki így hívta! Te még olyan turistaszerkót nem láttál: bakancs, bricsesznadrág, térdzokni, vadászkalap, mellény, túrabot, tacsi madzagon, hátizsák. Rettentő szúrós nézéssel végigmér minket - az az igazi nagyon súlyos ávósnézés, tudod, hogy a következő lépés már a körömletépés lesz - szóval végigméri a bagázst és annyit sziszeg a fogai között lassan, hogy: Ssssszzzzzéjjjelbaszokköztetek! Egyre emelkedő hangerővel és hangmagasággal. Majd hirtelen: Leülhetek, fiúk? - ezt már szopránban. A következő pillanatban már az osztó felől érdeklődött, mi meg még mindig a peluscserén törtük a fejünket.
Na de hagyjuk OV farkát, nem csak az övé lehet hatalmas, sőt nem is csak személyé lehet az. Mostan a médiárúl kívánjuk osztani az észtet. És ha már irracionális, szürreális dolgokat emlegettem az imént, haladjunk tovább ezen a csapáson! Egészen pontosan vegyünk egy eleddig ehelyt méltánytalanul mellőzött műfajt/területet, a kisvárosi médiát. Namost. Legelőször a kisvárosi médiáról annyit kell tudni, hogy általában egy kézben van. Akkor a legjobb, ha minden. A tévé, a rádió, az újság, a hirdetési felületek, minden! Egy kéz alatt azt kell érteni, hogy a városé. Jobban mondva a lakóké. Jobban mondva a polgármesteré. Igen, leginkább az övé, már ha az számít, hogy ki osztja a pénzt és ki mondja meg ki röpül.
Kihagytam itt egy csomó részt, majd esetleg - ha lesz komment - bebiggyesztem. Meggondoltam magam, a dolog önmagáért beszél, nincs itt mit vitriolkodni, nincs ezen mit ragozni. Nézd meg, olvasd el, értelmezd. Ezt először látni kell. A poszt elején arról beszéltem, hogyan fekszik le ez a szakma - az újságírás, ha ugyan van még ilyen - a bulvárnak. Most pedig arról van szó, hogyan fekszik le ugyanez a szakma a hatalomnak. Mivel a felsőoktatás néhány éve már ontja a kommunikáció-szakos végzősöket, utánpótlásban sincs hiány. Ja, igen: és a helyi médiában még ez sem követelmény. Elég ha szervilis az illető. Hogy finoman fogalmazzak.
Ha esetleg olyan tökre ötvenes évek filmhíradója stílusában született mondatokra vágysz, hogy: "Kiváló művelődési szakemberek és tanárok szorgoskodnak azon, hogy egy korábban sosem alkalmazott, a magyarság széles értelemben vett értékeit, történelmi kincseit, hagyományait az általános iskolásoknak bemutassa." Ha kíváncsi vagy arra, hogy milyen az, mikor Porfészek Vezetője álmodja meg a tankönyvet a csillogó szemű iskolásoknak, feltétlenül kukkants be ide. Ha érdekel, milyen az nyomtatásban, amikor az alkalmazottai dícsérik a főnököt az okos ötleteiért, akkor ide is. Ha arra is, hogyan védik - szintén a városházától függők - a védhetetlen marhaságot, akkor ezt is. És ha tetszett, írok még róla, jó?
Mondom, a dolog önmagáért beszél, az a farok hatalmas. Ha letolt gatyával akarod elkapni a királyt, most a választások előtt, ez a megfelelő pillanat.
A király meztelen.
PTI: 8+, igazi telivér, belterjes, kisvárosi kisszerűség
