Olvasom itten, hogy OV negyedszer is értékel. Nyilván már az értékelést értékeli, más értelmét nem látom a dolognak, hogy a klasszikust idézzem: "most vagy pofázunk, vagy iszunk.."
Kicsinyt elméláztam persze azon is, hogy húdejó, most megint lesz egy újabb iskolai emléknapunk is - emlékszem még a ködös gyermekkoromból, hogy milyen hasznos és céljukat elérő dolgok is ezek - iskolai Nemzeti Összetartozás Napja, hűbasszus ez most majd összerántja, mint élesztő a pöcegödröt. Biztos megszavazzák majd, persze, majd pont a házelnök első (z)üllésnapján fogják leszavazni az indítványát. Nem baj, lényeg az, hogy majd Magyarság Háza is lesz - nem búsongás, hanem a Trianon traumájának megértése céljából összelegózva. Nagyszerű dolgok ezek. Nemes célok.
Kiváncsi leszek, hogy mikor lesz majd egy Hajléktalan Magyarság Háza, ahová mondjuk melegedni járhatnának a nemzettudattól párásszemű honfitársaink. Vagy csak úgy behúzódni az eső elől. Merthogy úgy tűnik, sok mindenkinek van (vagy lesz) ebben az országban háza, csak azoknak nincs, akik a sajátjukat már elveszítették. Ehh, nem akarom belelovalni magam, erről már úgyis készül egy külön cucc, abban szeretném leszedni a keresztvizet (ld. a hét szentség - wikipédia) az összes baromról, aki húsz éve képes elnézni, hogy emberek élnek/halnak/fagynak meg az utcán.
Nem. A mai poszt apropója egy zseniális beköpés, amelyhez hasonlót talán ha tíz évente ejtenek meg a magyar közéletben, és mivel ennek mostanság van itt az ideje, már alig várom. Talán OV lesz majd maga, aki elköveti, de persze vannak rajta kívül még ígéretes aspiránsok.
Az elkövető a tehetséges Lányi Zsolt, ne felejtsük el a nevét. Magasra kapta fel a változás szele annak idején, nyilván erősen oxigénhiányos állapota indokolta a következő kijelentését is (ezt se feledjük, őrizzük, mint lángot):
"A magyar katona egy szál szuronnyal többet ér, mint egy amerikai katona ötezer rakétával"
Én a magam részéről mindent elfogok követni, hogy ez a mondat ne menjen feledésbe. Akkora fergeteges marhaság, és ugyanakkor annyira jól jellemezi ezt a kocsmabűzben-nagyotmondó, nyeregalatt-hústpuhító kisszerű-kislelkű országot/kort*, hogy nyugodtan ki lehet majd írni a Magyarság Házának falára. Vagy a határátkelőhelyekhez, közvetlenül a sebességhatárok, meg fizetőautópályák tábla mellé, emlékeztetőül.
*Namost. Az van, hogy miként a Tér meg Idő sem függetlenek egymástól, úgy az Ország és Kora sem az. Vagyis ezért lehet nyugodt szívvel kurvaországozni. Ne legyünk képmutatók! Ettől még senki sem hazaáruló. Egyáltalán: van még értelme ennek a szónak?!
Ja...! Kutakodás közben gyöngyszemre akadtam, szerintem már olvastam akkor is, és nyilván akkor is könnyesre röhögtem magam rajta. Ez egy '99-es beszólás Uj Pétertől. Zseniális, jó hogy megvan...!
PTI: nincs, régi ügyek ezek már, nemkiakaszt, inkább szórakoztat
