Putriország utazik - becket neurozisblogja. Amikor becket boldogan bloggol (ezt most csak az alliteráció kedvéért...) a Blogspoton posztol. Link nincs, kutakodj!
Előzetes moderálás nincs, de fenntartom az utólagos törlés jogát. Azaz: ha valami nem tetszik, ha ordenáré hülyeséget beszélsz, vagy bármilyen okból bánt a megjegyzésed, akkor törlöm, mint a pinty!
Közösség
Friss topikok
becketman:
Hát a dobós tapasztalatom nagyon érdekes, valahogy asszimetrikus mindig:
a Téti szülői értekezleté... (2011.06.01. 11:36)Rendkívüli szülői
Nerva:
Mondjuk nekem az is furcsa, hogy épp az index fikázza Schmittet a helyesírása miatt. Muhaha. Fikáz... (2011.04.12. 08:41)Az első menetelés II.
becketman:
Dehogynem - nekem az lenne. De ha mégsem az, akkor is megköszönném a munkavállalónak, a többiek ne... (2011.02.22. 14:23)Miért nem jogállam Magyarország
hétköznapi történetek:
A fenti íráshoz kapcsolódva ajánlom mindenki figyelmébe Richard Dawkins: Isteni téveszme c. könyvé... (2011.02.20. 09:56)A buzikról meg a keresztényekről
Lassan két hét telt el az utolsó, témába vágó hőbörgésem óta, itt az idő, hogy átgondoljam a dolgaimat kicsinyt. Nem mintha megbántam volna a kirohanásomat, nem. Egyszerűen most már én is árnyaltabban látom az egész ügyet. Elkerülhetetlen a dilemma már az elején: most írjak róla, vagy majd ha leülepedik? Mindkettőnek van előnye és hátránya is. Az eseményeket közvetlenül követően szükségszerűen érzelmekkel eltelve ír az ember, ezt nem mindig tartjuk elviselhetőnek, de kár lenne lemondani - persze csak ha van! - a kibővített jelentéstartalomról. Kis gondolkodási idő után már átgondoltabban reagálunk, szárazabban és tényszerűbben. Nem egyszerű dolog nekimenni egy iskolaigazgatónak. Egynek sem, nyolcnak meg pláne nem! Ha mégis ilyesmire vetemedik a nép igen egyszerű gyermeke, szedje össze magát, gondolja át a dolgot, mert sokkal nagyobb a tét, mint egy focimeccsen beüvölteni, ha nem tetszik egy-egy ítélet. Senkit nem akarunk emberi méltóságában megbántani, nem ez a cél. Célunk kell hogy legyen ellenben az, hogy értelmezzük a körülöttünk zajló eseményeket, és abból a helyes következtetéseket vonjuk le! Az előző bejegyzésemben megpróbáltam rendet rakni a dologban - persze ez egy nekem tetsző rend, az én szempontjaim szerint és azon információk alapján, amelyekhez én hozzájutottam - de mivel érzelmileg erősen érintett a történet, néhány dolog összekeveredett, elmosódott. Kaptam néhány érdekes kommentet, aminek nagyon örültem, egyrészt mert mást is elgondolkodtattam (vagy legalábbis reagálásra késztettem), másrészt mert felmerültek olyan kérdések, amelyeket mindenképpen tovább kell gondolnom (gondolnunk). A kialakult helyzet okait és következményeit tekintve határozottan külön kell választani a szakmai és a morális tényezőket (ez az, amit nem tettem meg az előző részben..) erre teszek most kísérletet.
Hogyan változik meg egy iskola "profilja"? Hogyan módosulhat a "tanterv"?
Minden iskolának vannak ún. alapdokumentumai, amelyek alapján működik . Ezek közül a legfontosabb az adott iskola Pedagógiai Programja (ez a tulajdonképpeni tanterv - nyilvános információ, az iskolák honlapján általában megtekinthető), amely egyedi és az adott iskola pedagógiai elképzelését, nézeteit és terveit fejezi ki. Kialakításának alapját a Nemzeti Alaptanterv (amely a szükséges fejlesztési területeket definiálja) és az ún. kerettantervek (amelyek részletesebben fejtik ki a NAT-ban foglaltakat, valamint nyújtanak egyfajta mintát, igazodást az intézményeknek) képezik. A Pedagógiai Program az iskola egyik legfontosabb dokumentuma. E mellett persze van még jó néhány egyéb dokumentum, szabályzat (SZMSZ, Házirend) a pontos számukat illetően csak becslések vannak, egyes források szerint akár 70 fölötti is lehet az egyes iskolákban szükséges szabályzatok száma… :-)))
Egy ilyen változtatás, mint a heti tíz testnevelés óra bevezetése nem megy másként, mint az iskola pedagógiai programjának megváltoztatásával. A kompetens intézmény pedig minden ellenkező híreszteléssel szemben nem a fenntartó (jelen esetben az esztergomi önkormányzat), hanem az adott intézmény nevelői testülete. Vagyis a pedagógusok. Ők azok, akik elfogadnak egy pedagógiai programot, vagy annak változtatását (mindenkinek van egy szavazata, minősített többség kell). A program beterjesztője, koordinátora az igazgató, és ő az, aki a fenntartónak (jelen esetben a képviselő testületnek) beterjeszti elfogadásra a módosított programot (itt is szavazás van). A fenntartó csak törvényességi, szakmai, tartalmi, eljárási, vagy pénzügyi, gazdasági okokra hivatkozva utasíthatja vissza a programmódosítást. A szülők képviseletében a Szülői Munkaközösség, a diákok képviseletében a Diákönkormányzat képviselői véleményezik a programot. A pedagógusokkal ellentétben nekik nincs szavazatuk, nincs "vétójoguk", esetleges negatív véleményüknek csak jelzésértéke van. Az elkészült programot egy szakértővel is értékeltetni és ellenjegyeztetni kell.
Tehát a folyamat egyszerűen: az igazgató érzékeli a változtatás igényét, kialakítja a pedagógusokból a szükséges munkacsoportokat, akik kidolgozzák a részleteket, a teljes nevelő testület lefogadja a változatott programot, a szülők és a diákok véleményezik, a szakértő szakért, a folyamat végén a fenntartó, vagyis a képviselő testület pedig jóváhagyja (vagy nem, és akkor a kör indul elölről). Mint látható jó néhány testület, intézmény részvétele, demokratikus döntése kell ahhoz, hogy egy iskola szakmai programja megváltozzon. Figyeljük meg, hogy a sor elején nem az szerepel, hogy a fenntartó kitalálja, hogy milyen szakmai elképzeléseket szeretne az iskolákra ráerőltetni. Nem véletlenül. A közoktatási törvény ugyanis teljes szakmai önállóságot biztosít az iskoláknak.Vagyis csak a nevelőtestületek változtathatnak a saját szakmai programjukon, senki más.
Mint mondtam a közoktatási törvény szakmai önállóságot biztosít az iskoláknak. Ha hagyják sérülni ezt az önállóságot, az szakmai hiba. Ahogy már az előző bejegyzésemben is kiemeltem: az igazgató és a pedagógusok azért vannak ott - többek között - hogy erre az önállóságra vigyázzanak. Ez egy, a közoktatási törvényben rögzített, szakmai szempontok és eljárások alapján egyértelműen eldönthető szituáció. Az helyzet, ha valakit megkérdezünk, hogy miért nem végezte el a dolgát amire vállalkozott, nem a kérdező felelőssége. A kérdésfeltevés módja, ideje lehet, hogy az, de a tárgya semmiképpen sem. Indifferens a kérdés, hogy én mit tettem. Megválasztottam egy képviselőt a szülői szervezetben, aki gyakorolta a képviseletemben a véleményezési jogát.Több előzetes szakmai eszköz nem volt a szülők kezében.A többi szakmai eszköz a pedagógusok kezében volt/van. Az igazgatók és a pedagógusok nehéz helyzetben vannak. Egyfelől próbálnak úgy tenni, mintha nem sérült volna a szakmai önállóságuk, mintha tőlük indult volna a kezdeményezés, mintha az ő pedagógiai céljuk lett volna a testnevelési órák számának növelése, próbálják fenntartani a látszatot. Másfelől, amint tehetik érzékeltetik, hogy ez egy rájuk erőszakolt akarat, mellyel ők nem értettek és most sem értenek egyet, de nem tehettek mást. Utalnak a szülőkre, hogy miért nem azok léptek. Összemossák a szakmai és a morális szempontokat - persze, mert ha nem így tennének, egyenes beismerése lenne annak a ténynek, hogy feladták a szakmai önállóságukat, hogy hibáztak.
A fentiekből kitűnik, hogy olyan pedagógiai program-módosítást, amelyet a nevelőtestület nem hagy jóvá, nem terjeszt be, nem lehet sem elfogadni, sem elutasítani. Továbbá fenntartói oldalról nem is lehet kötelezni egy nevelőtestületet, hogy legyen szíves csináljon egy új pedagógiai programot. Ha a régi törvényes és elfogadott, akkor az egészen addig érvényben marad amíg pedagógusok nem akarnak újat, nem változik a jogszabályi háttér, vagy nem változik a Nemzeti Alaptanterv. Ilyenformán érdekes gondolatkísérlet lenne eljátszania azzal a lehetőséggel, hogy mi lett volna, ha mondjuk valamelyik iskola az érintettek közül nem készíti el a módosított pedagógiai programot a fenntartó által megadott határidőre. Mit tehetett volna a fenntartó a fenyegetésen kívül? Nyilván találhatott volna valamely más okot arra, hogy "elintézze" az igazgatót és a tantestületet, de az biztos nem az elmaradt tantervmódosítás lett volna! (Nincs rá jogalap ugyanis.) Egy ilyen "casus belli" keresése pedig nem két perc, egy-két hónappal a választások előtt nem egyszerű dolog. Úgy gondolom erre az esetre - leginkább az időzítés miatt - nem lehet alkalmazni a Szent István Gimnázium példáját. MT-nek nagyon nem hiányzott volna még egy ilyen eset a választások előtt, sem idő, sem energia nem lett volna, erre hivatkozni szerintem komolytalan, a felelősség áttolása. Arról nem is beszélek, hogy mi van akkor, ha az egyik érintett intézmény sem adja be a módosított pedagógiai programját! Felszámol egy egész várost?! Szóval pusztán szakmai szempontok alapján teljesen felesleges Zrínyit emlegetni, meg forradalmárkodni. Nem. A lehetőségek, a keretek adottak, tiszták, jogállam van. Egyszerűen tenni kell a dolgot, a törvényeket szem előtt tartva el kell végezni a munkát, amit elvállaltunk.
Egy jogállamban a törvények szerinti működés nem idealizmus kérdése, hanem a minimum.
Ha csak szakmai szempontból vállalhatatlan kompromisszumokkal látjuk biztosítottnak a működést, akkor tiszta lelkiismerettel fel kell állni. Én nem tudok más értelmes megoldást egyetlen más szakmában sem, ebben sem.
Eddig a szakmai rész. Erkölcsi oldalról a dologhoz nem sok mindent lehet hozzátenni. Hiábavaló okoskodás lenne, én sem vagyok hibátlan, sőt. Erkölcsi alapon nem kérhetem számon senkitől a kiállást, és a közösség sem teheti meg. Csak szakmai alapon. Az a fontos kérdés, hogy milyen erkölcsi támogatást tudunk adni egy ilyen szakmai helyzetben! Hogy hogyan kell egy ilyen helyzetben viselkedni, azt mindenki maga dönti el, és senkinek nincs joga vitatni azt. Azt tudom, hogy nekem mi a fontos. Úgy gondolom, ha ez a helyzet egy mérleg, akkor az egyik serpenyőjébe bezsuppolom a tizennyolc éves önmagamat, Kerouacot, Keseyt, Hemingwayt, Ginsberget, Salingert, Pilinszkyt, József Attilát, Hobót meg a többieket, a másikba meg csak egy hitelre vett szaros Opel Astrát, akkor tiszta szívvel nem tehetnék úgy, mintha az utóbbi lenne a nehezebb, az értékesebb. Mert kudarc lenne és önfeladás. Nekem az lenne. Remélem, egyszer, ha megpróbál az élet ilyen szempontból is, nem kell csalódnom magamban. Nem akarnám ennyire olcsón adni magamat, de ebben legfeljebb csak bízni tudok.
Addig is emlékeztetőül, hogy milyen egy ilyen - remélem nem jutunk el idáig:
ZM idézett egy nagyon szép Sütő András gondolatot "A fű meghajlik a szélben, de megmarad, uram.." Apám fogalmazta meg a legfrappánsabban az én ellenvetésemet is ezzel kapcsolatban: "Lehetséges. De szerintem már akkor is hajlik, ha nem is fúj a szél." Lehet, hogy a problémánk legnagyobb része a "hajlékonyságunkból" adódik, talán ha nem hajlonganánk annyira, hanem állnánk szilárdan, mint Csontváry cédrusa - hogy hasonlóan szép példával éljek - többre mennénk. Egyébként éppen a SzIG tanárai voltak azok, akik nem hajlottak meg. Lehet, hogy rossz eszközt választottak, de nem feküdtek le. Kijár nekik a tisztelet.
De még egyszer: én senkinek nem akarom beleverni az orrát a saját cuccába. Azért írtam amit írtam, hogy lássam a folyamatot, érzékeljem és tudatosítsam a saját helyemet és a saját felelősségemet. Ha más is tisztábban lát ezáltal, annak én nagyon örülök. Tanuljunk meg ebben a demokratikus térben létezni, és ne hagyjuk a régi reflexeket működésbe lépni! Meglehetős veszélyt látok abban, hogy ez a mindenen-átlépő politika esetleg megerősítést nyerhet pár nap múlva. Nem csak a nyertes személye miatt. Hanem magunk miatt és az alkalmazkodásunk miatt. Most csak egy város. Holnap egy ország...
Ismét egy emlékeztető, a jelen helyzetben minden szava lámpás:
Sok mindenről nem esett még szó, van mit keresnie a közösségnek is, szülőknek is, hogyan jutottunk el idáig, és mit tudunk tenni. A következő - választások előtti utolsó - posztban ezeket az okokat, a közösség erkölcsi felelősségét, a lehetséges következményeket és a lehetséges teendőket (mert nem vagyunk ám eszközök híján!) próbálom meg összeszedni, kedves segítségtekkel.
Tudom, kezdek olyan lenni, mint akinek mindenről az jut eszébe, de ha a pedagógiai program megváltoztatását valóban nincs jogköre indukálni a fenntartónak, jelen esetben azonban mégis bizonyíthatóan ez történt, akkor itt valaki nem követte el a Btk. szerinti hivatali visszaélés bűncselekményét?
@cserepj:
Szerintem nem. Az mindegy hogy kerül a nevelőtestület elé a módosítás: sajtpapíron, munkacsoportok által kidolgozva, vagy éppen a fenntartó oktatási hivatalától. A kérdés az, hogy elfogadják-e? Ha elfogadták, akkor elfogadták.
Ha a folyamat során érte-e őket fenyegetés, különös nyomásgyakorlás, úgy gondolom egyébként is lehet Btk-s kategória, de az megáll magában is ha bizonyítható. Közfeladatot ellátó személyt fenyegetni mostanában nem olyan jó buli...
Én kíváncsi lennék a szakértő írásos véleményére is. Ti. a rendszerben benne lévő gyereknek joga van aszerint a program szerint befejezni a tanulmányait, amelyik programmal elkezdte. Ezért van az, hogy bármilyen újítást csak felmenő rendszerben lehet bevezetni: tehát, ha a 10 testneveléssel minden rendben lenne is, az általános iskolákban csak 1.-ben és 5.-ben – középiskolában 9.-ben, a Dobóban 5.-ben (is), az Imrében 7.-ben (is) lehetett volna elindítani. (S az a gyanúm, hogy ennek már a beiskolázáskor nyilvánvalónak kellett volna lennie.)
(De van itt más gyönyörűség is: az István pedagógiai programja szerint a kémia tanítása 12. osztályban befejeződött – a középiskolás anyagot abszolválták. Az Imrében elfogadott pedagógiai program szerint most az eredetileg istvános 13. osztályosok újratanulják a tavalyi anyagot. Kérdés, hogy az Imre hatalmas tantestülete mit tudott az istvános programról, mikor szavazott. A kémiatanár tudomásom szerint tiltakozott. Az igazgató, a fenntartó képviselője most beszél... beszél... mellébeszél.)
@adelheid:
Ez így van. Én is szeretném látni egy közoktatási szakértő véleményét (azt is szeretném látni, hogy ki volt az a szakértő aki ellenjegyezte a módosított pedprogramokat - hozzá is lenne egy-két kérdésem). Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy szakértő ellenjegyezte az összes iskoláét - ahogy errefelé a dolgok mennek...
Sérült a választás joga is: nem tudnak több választható tárgy közül választani a kölkök, pedig ez alapjog. És hogy egy egész városban ne tudjanak mást választani csak testnevelést (a világnézetileg nem elkötelezett iskolákat tekintve) az elfogadhatatlan.
A szülőkkel egyenként kell elfogadtatni ilyen esetben a módosítást szerintem, nem elég a Munkaközösség véleményezése.
@becketman:
Én is a módosított ped. programokat véleményező szakértőre gondoltam. Igen, lehet, hogy ez egyetlen ember (a nyelvi előkészítő megszüntetéséről a Balassában és az Istvánban ugyanaz az ember adott szakértői véleményt - nem javasolta egyébként -, 2007 őszén az István, Balassa, Dobó törvényességi vizsgálatát is ugyanaz a két ember (a 3 iskolát egyenként ugyanaz a kettő együttesen)végezte...
De nem kell a szülőket egyenként megkérdezni: őket a szülői közösségnek nevezett szervezet képviseli. Az iskolaszéknek is van véleményezési joga - már ahol van (mikor még ott voltam, az Istvánban volt).
@adelheid:
Arra az esetre gondoltam, amikor az iskola - tantervének teljesíthetősége miatt - a tanulók kötelező óraszámát a választható órakeret terhére megemeli. Ehhez hozzájárul a szülő, amikor beíratja a kölköt az adott intézménybe. Ha ebben ilyen nagy változás történik - mind tartalmában, mind mértékében - érzésem szerint ehhez valamilyen formában újra hozzá kell járulni a szülőknek. Egyenként, mert ezt így nem lehet tömbösítve. Illetve látjuk, hogy lehet, kérdés, hogy ez így legitim-e. Sok szakember szerint ez lehet még egy vitatható pont.
