Már jónéhány éve foglalkoztat a politika. Na nem a részvétel, nem, ahhoz én túl finnyás vagyok és túlságosan önkritikus. Tudod: nem szeretnék olyan klubhoz tartozni... Komolyan gondolom viszont, hogy a jelenlegi állapot kontraszelektív: zömmel nem azok az emberek kerülnek a helyi és országos politika színtereire, akiket kvalitásaik, hanem azok, akiket ambícióik predesztinálnak e feladatra. Márpedig éppen azt az embert nem szabad megválasztani egy adott pozícióba, aki azt oly nagyon akarja, mert az ő akaratát nem a közösségért való tenni akarás hajtja, hanem a hiúság. A másik nagy különbséget, amely ismét két nagy csoportra osztja a politikusokat,vagy politikai ambíciókat dédelgetőket, azon jellemző jelenti, hogy valakinek van-e víziója a közösséget illetően, vagy nincs. Ha behunyja a szemét, van-e valamilyen elképzelése, hogy milyennek szeretné látni szűkebb pátriáját a jövőben. Hogyan működjön a közösség? Hogyan lehetne jobb?
Bárhogy is nézzük azonban, e csoportok közt nincs egyenes megfeleltethetőség. Aki a közösségért dolgozik, még nem feltétlenül rendelkezik vízióval, akit pedig a hiúság mozgat, cselekedhet a közérdeknek megfelelően. Nehogymár könnyű legyen a dolgunk, nekünk, kibiceknek! Nehéz a választás. Valamiért mégis úgy gondolom, hogy a vízió a fontosabb, mint a puszta jószándék, elvégre a Pokolba vezető út is... Szóval, ha valaki csakúgy simán jó ember, az még itt simán kevés, legyen egy Terve!
Mindig úgy gondoltam, hogy Meggyes Tamás - esztergomi botránypolgi, a nemhelyi erők kedvéért - ilyen ember. Mondjuk azt is mindig gondoltam, hogy nehogymár kocsmárosból legyen valaki Királyváros polgármestere, de ha a választói akarat (és a Fidesz) odaemelte, ám legyen. Tagadhatatlan, hogy határozott víziója van a tekintetben, hogy milyennek szeretné látni a városát a jövőben. Meg is valósította a nagyrészét, és ezért hálás lehet neki a sok kibic. Együttélni viszont nem lehet vele, ez is tény, és most nem a magánéletére gondolok. Ő, mint egy közösség demokratikus vezetője bukott meg.
Hosszúra nyúlt a bevezető, de gondoltam nem árt tisztázni egy-két dolgot. A dolog apropóját - gondolhatnánk - a közelgő választás adja, de nem. A polginak nincs olyan sok riválisa, mint máshol. Legfőbb ellenlábasa Téti Évi (barátomként gondoltam rá valaha, talán még most is az) szurkolója vagyok ugyan, de ha őszinte akarok lenni, végül is hidegen hagy ki lesz Porfészek* uralkodója. Éviben is van hiúság - persze, melyikünkben nincs?! - de tudom, hogy van víziója is.
A poszt/reakció/hőbörgés közvetlen kiváltó oka: a tesióra. Bizony. Történt ugyanis, hogy született egy olyan határozata az esztergomi önkormányzatnak, melyben a fenntartásában lévő iskolákban a kötelező testnevelésórák számát heti tízre emeli. Ezt halhattuk már az évzárókor is, mi gyakorló szülők - én például a Dobóban - de akkor még bimbódzó ötletnek tűnt. Mára szárba (szarba) szökkent, s fura virágot hajtott. Gyakorlattá vált.
Az Elmélet: legyen heti 10 kötelező tesióra! Miért pont tíz?! Na, miért? Mert szép, kerek szám! A tíz az szép. Ujjunkon ki tudjuk számolni. Úgy legyen, hogy délelőtti/tanórai tornaóra legyen hat, a többit délutáni foglakozáson, edzésen lehet teljesíteni. Persze igazolás kell róla. Fel is vettek egy rakás tesitanárt, mert persze ennyi szakember nem volt. Az már külön jó kérdés, hogy státuszba, vagy szerződéssel. Mert, ha bukik a program, lehet szélnek ereszteni mind a huszonnégyet és nagyon nem mindegy hogyan. Ellenvetés:de Tamás, a gimiseknek így is van már olyan napjuk, amikor 7 órájuk van, hogy fér abba bele még napi 2?! (sok ellenvetés persze nem volt, arról gondoskodott már a polgi a Sitku-esettel, amikor az István Gimnáziumot verte szét, azóta kussolnak a tanárok...) Született megoldás is rögtön: legyenek 40 perces órák!
A Gyakorlat: Na, milyen napod volt? - teszem fel az obligát hülyekérdést Dávid fiamnak a minap. Hosszú, dupla tesi, fárasztó.. - válaszol. Miért, mit csináltatok? Fociztatok? - kérdezem én, naívan. Gereblyéztünk. Mivan?! Hol? Miért? Az udvaron - mondja - mert a teremben nem fértünk el. Már volt bent 4(!) osztály.
Lefordítom. Esztergom egyik legjobb gimnáziumában egyszerre négy osztály tart órát a tornateremben (nem valami kis lyuk, NBI-es kézi meccseket is rendeztek itt). Két osztály az egyik térfélen, kettő a másikon. A maradék gereblyéz az udvaron, mint közmunkás. Mindezt szeptemberben, amikor még a tornapályán is lehet mókázni. Nemsokára jön a szaridő, akkor csak bent lehet mozogni. Akkor mi lesz? Azonkívül: a gimis végzősöknek felmentést kellett adni, mert érettségi előtt - amikor amúgy is kevés a 24 óra egy elitgimiben - vagy edzésre megy a kölök, vagy a Corvinusra nem.
Esztergomban 8 iskolát érint ez az agyrém. A többi - két-három áltisk és még egy gimi -egyházi fenntartású, tehát ott (ismereteim szerint) még a régi rend van érvényben: 45 perces órák, a jóöreg jezsuita örökség szerint és néhány tesióra. Katyvasz a javából, mi?
Összefoglalva: szép dolog a vízió, de időnként nem árt, ha felülvizsgáljuk. Vannak erre tanácsadók, független szakemberek. Az ember nem érthet mindenhez, ilyenkor megkérdez egy okosabbat, attól még ő a góré homokozóban.
A brainstorming meg kurvajó dolog, de ha egyszemélyes, azt másként hívják...
PTI: 9
* Hogy miért Porfészek?! Van itt ez a két szomszédvár: Porfészek és Szarfészek. Képtelenek együttműködni, noha óriási lehetőség lenne a kooperációban. Szarral dobálják egymást, noha polgármestereik szinte szomszédok. Búbánatvölgyben, haha.
Bolondok hajója...