Azt mondják, hogy arab-magyar barátság napja. Szeptember tizenegyedikén...
Nagyon-nagyon égek, hogy magyar vagyok. Igyekszem, hogy nehogy bármi közöm legyen ezekhez az emberek(?)hez, de ezt azért már mégsem tudom kivédeni. Ez valami elképesztő. Butasággal nehezen magyarázható, de azzal még valamennyire lehet.
Keresek valami hasonlatot, hogy értsék az amőbák is. Nagyjából olyan, mintha Slotáék a mohácsi csata napján rendeznének hejehuját a törökökkel. Vili? Csak még szarabb, mert az régen volt, ez meg most... ehh..., mi az a mohácsi csata, mi?! Mondok mást: Mondjuk anyádnak van egy szomszédja. Állandóan anyádnál kuncsorog, kölcsönkér ezt-azt, potyázik, na. Aztán anyudat kinyírják az örmények (bocs örmények, csak példa), mert azerinak nézték. A szomszéd meg anyád halálának évfordulóján rendez örmény-magyar baráti ereszdelahajamat fesztivált és közben fikázza anyudat, hogy biztos okkal nyírták ki. Most már érted?
Égek, mint a rongy. Az a marha ugrott volna ki a hetvenedikről és a kedves édesanyja lett volna kénytelen végignézni élő, egyenesben, aki ezt kitalálta.Végtelenül izléstelen, ostoba, kisstílű, provinciális tahóság.
PTI: 10+ ,értelmes embernek felfordul a gyomra ezektől...
...ilyen még nem volt, kétszer háromszor is vissza kellett jönnöm kijavítani a hibákat, annyit ejtettem gépelés közben - nagyon felhúztak....
