Különös kalandom volt ma. Kikanyarodtam egy főútra, jobbra, kisívben. Balról jött egy csajszi, ő balra kanyarodott le a főútról, pont előttem Kifordultam, gondolván, hogy a csajszi mögött érkező Suzuki előtt van még elég terem. Kipörgettem, tempósan. A suzukis mégis úgy gondolta, hogy pótórára szorulok, ezerrel villogott, nyomta a dudát, ilyenek. Meg is előzött, hogy lássam, mennyire feltartottam a kikanyarodásommal. Előzéséből sietősen vissza is kellett térnie, mert jöttek szemben. Necces volt, mert közben a mi sávunkban három kamasz bandukolt az úton (útszélen). Szóval teljesen felesleges manőver volt, na. Mindez kb. hetvennel, lakott területen. Lakott területen kívül viszont tartotta a 85-90-et. Dorogra beérve lefordult a benzinkútnál. Gondoltam megkérdezem hogy van.

Gabcsi persze hevesen tiltakozott, minek megyek be, nincs semmi értelme, etc. Tényleg nem volt semmi értelme, de egyszerűen kiváncsi voltam, milyen ember csinál ilyet. Kiszáltam, meglátott, már elkezdett hőbörögni. Hatvanas, frusztrált ideggóc. Majd' szétvetette az ideg. Odamentem, köszöntem udvariasan, aztán megkérdeztem mi volt a probléma. Katasztrófa volt az ember, értelmes mondat nem jött ki a száján, a stílus pedig kocsmanívó. Alulról. Kommunikációképtelen. Ráadásul a stroke szélén. Anyu időnként kiszólt neki a kocsiból. Akkor szakadt el végleg a cérna, amikor elmosolyodtam és mondtam, hogy csak tudni szerettem volna, hogy kihez van "szerencsém", de most már köszönöm szépen, tudom. Akkor még kaptuk anyámmal az ívet, de már csak nevettem. Ettől még kettyósabb lett és üvöltözni kezdett.

Még akkor is üvöltött, amikor kifordultunk a kútról. Később láttuk Csolnok felé felkanyarodni csikorgó kerekekkel. Azt hiszem ezek az emberek azért mérgesek ennyire, mert nem értik már ezt a világot. És minél jobban üvöltenek, annál kevésbé fogják érteni.

Mindenesetre jó lecke volt, hogy mi a lényeges és mi lényegtelen.

PTI (Putri Tours Index): 8