Van ez a hír, ni:
"... A Fidesz-KDNP önkormányzati képviselője külföldön adózik a Magyarországon megszerzett bevételei után. És hogy honnan van a cégnek bevétele? Ez sem maradhatott sokáig titok. Pál György szlovákiai cége látja el az úszómesteri feladatokat az esztergomi Aquasziget élményfürdőben.
A súlyos pénzügyi problémákkal küzdő, önkormányzati tulajdonban lévő élményfürdő honlapján megjelentetett közérdekű adatok közt fellelhető egy 11.742.500 forintos határozatlan idejű szerződés Pál György cégével a Sport 2006 SRO-val..." forrás
Mi ezzel a gond? Mi a gond egyáltalán ezzel az egész offshore-os, befolyással és adózással trükközős, telivér-magyaros kispályázással? Én lopást mondtam, mások - a véleményemre reagálva - rágalmazást emlegettek. Érdemes ezt a kérdést kicsit tisztába tenni.
Alapproblémát érintünk ugyanis. Vagyis: mi a Jó, és mi a Rossz? Hogyan tudjuk eldönteni, hogy mit hová teszünk magunkban?
Néhány ezer évvel ezelőtt az ember kitalálta a Jogot, hogy rendet tegyen a dologban. Kőtáblával indult, ma már könyvtárnyi anyag. Sikerült rendet tenni? Minden dilemmánkra választ ad? Minden cselekedetre elmondhatjuk, hogy ami nem sért jogot, az helyes? Nem.
A joggal kapcsolatban kiskapukat szokás emlegetni, meg joghézagokat. Én inkább egy más hasonlatot használnék - különösen a toldozott-foltozott magyar jogrendszerre tekintettel. Tegyük fel, hogy a jog nem más, mint egy hol sűrűbb, hol ritkább osztatú háló, amelyben a törvény a madzag. A nagyobb dolgok fennakadnak, a kisebbek átesnek rajta. Vajon elmondhatjuk-e, hogy minden, ami átesett a hálón az Helyes? Nyilván nem. Ha így lenne, nem érezte volna szükségesnek egy sor, elsősorban szakmai szervezet, hogy ún. etikai kódexeket hozzon létre, olyan belső szabályzókat, amely tagjai számára kötelező, de mégsem Jog. Ezek még mindig írásos norma-gyűjtemények, rögzített állásfoglalások atekintetben, hogy mi a Helyes és mi a Helytelen, ezért viszonylag könnyű alkalmazni őket.
Aztán vannak még különféle szabályzatok, amelyekkel intézmények, szervezetek próbálják szabályozni a fenti problémát, de vajon elmondhatjuk-e, hogy ami ezeken a szűrőkön átjut, az mind Helyes? Nem, még mindig nem, hiszen az intézményi háló sem fedi le teljesen az életünket, és egy intézményi szabályzaton belül is lehetnek jelentős hézagok.
Úgy tűnik, hogy a fenti (és egyéb) szabályzók: a jogrendszer, az etikai kódexek és szabályzatok sem teljesen fedik le a mindennapi társas viszonyainknak. Mi szabályoz még? Nos, a zsidó-keresztény kultúrkörben egy másik legendás kőtáblára hivatkozunk ilyenkor (már aki nem Kant-ra). Az Erkölcsről beszélek, és itt már nagyon képlékeny talajon állunk. Mindannyiunknak van ugyanis egy belső iránytűje is, ami alapján eldöntjük, hogy mi a Helyes és mi nem az, de ez már csak egy relatív irány - nem mutatnak egy irányba az iránytűink. Jellemzően a Tízparancsolat "Ne lopj!" parancsa sem definiálja a lopást, pedig ha nem tudjuk, hogy mi a lopás, hogyan tudnánk nem elkövetni azt? Mégis el tudjuk dönteni - és el is döntjük - mégpedig olyan tényezők alapján, amelyek bár külön-külön lehetnek akár jogszerűek és törvényesek is, együttállásuk mégis megvalósítja azt a cselekményt, amit úgy hívunk:lopás.
Mi a lopás? Próbáljuk megfogalmazni a magunk nyelvén: a lopás nagyjából az, amikor egy egyént, vagy egy közösséget megfosztanak olyan jussától, tulajdonától, vagy éppen jogától, amely egyébként őt illetné.
Amikor a legbelső, személyes szinten alkotunk véleményt, ilyen és ehhez hasonló definíciók alapján alkotunk véleményt. Sőt. Van egy még nehezebben hitelesíthető mérlegünk is: mindez mennyire Igazságos? És itt már nagyon mélyen vagyunk - ezért lehet az, hogy máskülönben egészen mélyen jog- és normakövető emberek fejében is megfordul az adófizetés megtagadásának gondolata, ha azt nem érzik igazságosnak.
Jogszerű volt-e kifizetni a többtízmilliós végkielégítéseket? Igen. És vajon igazságos is?! Nem. Mit gondoltak erről a közösség tagjai? Azt, hogy ez lopás.
A lopás vajon csak jogi definíció? Használhatjuk-e a lopás kifejezést arra a cselekményre, ami a jogrendszer hálóján átcsúszott? Ha a fentiek alapján elfogadjuk, hogy ezen a hálón átcsúszhat a Helytelen, akkor igen, akkor továbbra is van értelme nevén nevezni a dolgokat. Hiszen attól még, hogy nem akadt fent a hálón, a Helytelenből nem lesz automatikusan Helyes! Csak annyit jelent, hogy nem akadt fent a hálón, nem többet.
A fentiek alapján arra a következtetésre jutunk - amit egyébként hasfájás nélkül alkalmazunk a mindennapokban - hogy bizony azt, hogy mi a Helyes, mi a Helytelen, azt mi magunk döntjük el. Az összes többi: jog, etikai kódexek, szabályzatok, mittudomén - csak támpontok. Azt hogy mi lopás és mi nem az, azt mi magunk döntjük el, a magunk belső iránytűje alapján. És ez a rossz hír - mert ez azt jelenti, hogy ezen örökidőkig lehet majd vitázni, vagy legalábbis egészen addig, amíg nem lesz hézagmentes jogrend (legyen), vagy hegemón világrend (ne legyen).
És most vissza a Start-mezőre! A hosszú blabla után nézzük a konkrét kispályát!
- Jogszerű-e, hogy egy önkormányzati képviselőnek egy másik uniós országban vállalkozása működjön? Jelen pillanatban igen. Uniós alapelv az áruk, a vállalkozások, a személyek, a szolgáltatások szabad mozgásának joga az unión belül, a magyar jog pedig biztosítja a képviselőknek azt a jogát, hogy megbízatásával együtt folytathatja vállalkozását is. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatban van még néhány kitétel, ezekre nyilván figyeltek.
- Jogszerű-e, hogy ennek a vállalkozásnak a bejegyzett székhelye még cirka 30 - zömmel magyar, kis részben orosz, kínai/vietnámi és török tulajdonosi hátterű - másik vállalkozás székhelye is legyen? Nem elegáns, de igen.
- Jogszerű-e, hogy a fenti vállalkozásnak saját autója legyen, amelyet a tulajdonos használ? Igen.
- Jogszerű-e, hogy egy önkormányzatnak önálló jogi személynek minősülő, saját vállalkozásai lehessenek? Pillanatnyilag igen.
- Jogszerű-e, hogy ezen vállalkozások némelyike veszteséges legyen? Igen, jelen állapot szerint akármeddig.
- Jogszerű-e, hogy ezt a veszteséget az önkormányzat a közösség pénzéből fizesse, elvonva ezeket a pénzeket más fontos területekről? Igen.
- Jogszerű-e, hogy a fenti veszteségesen gazdálkodó vállalkozás egy másik, uniós országban bejegyzett vállalkozástól rendeljen meg szolgáltatást? Igen.
- Jogszerű-e, hogy nevezett önkormányzati képviselő döntse el - többedmagával - hogy ki lesz e veszteséges vállalkozás vezetője, aki majd megrendel bizonyos szolgáltatásokat a fenti önkormányzati képviselő cégétől? Igen, basszus, úgy tűnik igen!
Az van, hogy az Esztergomi Önkormányzat 228/2010 határozata szerint a fenti veszteséges intézményt - Esztergomi Fürdő(SPA) Szolgáltató Zrt. - 2009 évi kb. 114 millió forint veszteségére való tekintettel, 143 millió forintos tulajdonosi befizetésével támogatja. Ez a cég rendelte meg Pál György szlovákiai vállalkozásától a fenti majd 12 millió forintos (havi? félévi? évi?) munkát.
A félreértések elkerülése végett: nem arról van szó, hogy jött egy párkányi - egyébként ott dolgozó, működő, prosperáló - cég, és olcsóbb ajánlatot adott, mint a konkurens magyar vállalkozások. (Ez lenne az uniós alapelv teljesítéséből fakadó jog). Nem. Arról van szó, hogy megkaptam/leosztottak egy melót, és gründoltam egy szlovák céget - egy ügyintézőn keresztül, aki egyébként még harminc másiknak is megtette ugyanezt - hogy ne kelljen annyit adóznom, több pénzt és egyszerűbben tudjak kivenni a cégemből. Ezt a pénzt nekem egy veszteséges vállalkozás fizeti, amit a város (közösség) dotál, hogy egyáltalán talpon maradjon.
Egy városi intézmény igazgatója vagyok, önkormányzatának képviselője vagyok, vállalkozásom a város pénzéből gyarapszik - de adózni, azt nem akarok (ja, igen, még a Közbeszerzési Bizottság tagja is vagyok...). Ebben a városban élek,innen kapom a pénzem, itt dolgozom - ezeket az utakat koptatom a szlovák rendszámú autómmal. Még a súlyadót sem fizetem - és ezt még a képetekbe is vágom! - és az utat majd a ti pénzetekből fogják helyreállítani.
Ellenben aláírok egy nyilatkozatot a bűnben fogant hatalomszerzésről. Persze, hogy aláírom, hiszen nem az a polgármester lett megválasztva, aki az egész fenti mókát elnézte(?), pártolta(?), kitalálta(?)! Persze, hogy aláírom és keresztbe teszek - ahol tudok - az új polgármesternek, hiszen sokmillió forintom múlik rajta!
Ez kérem lopás. Ha a szó jogi értelmében (még) nem is, erkölcsi értelmében mindenképpen.
Minden további csűrcsavar: schengenezés, bécsi cukrászda, szabad vállalkozás - csak képmutatás. A magyar társadalom címkéző részének képmutatása: a mi emberünk nem ofsorozik, a mi emberünk vállalkozik! A mi emberünk nem lop, hanem "adóoptimalizál".
Ideje lenne végiggondolni ezt. Különben egyik rablóbrigád után a másikat küldjük váltásba és lelkesen asszisztálunk hozzá, amíg jól kilopják a szemünket is.
PTI: 9+
update1: egy hozzászólásból, de ide tartozik még:
Nem tehetek róla, ilyen belső iránytűt kaptam Apámtól és Anyámtól. Lehet hogy téves, lehet hogy anakronisztikus, de mivel azok akiktől kaptam fedhetetlenek, számomra megkerülhetetlen.Ha rágalmazás, hát rágalmazás. Még nekem kellene védekeznem?! Szép új világ..
update2: a szlovák rendszám már nem aktuális...
